Baños - a vízesések, forró fürdők, drótkötélpályák és fa-hinta városa

Az Amazóniában töltött fél nap után felpattantunk a platóra, és indultunk az Andokban fekvő Baños-ba, ami fürdőt jelent. Abban az értelemben is, mint mosdó, wc, de nem utóbbi kettő miatt kapta a nevét, hanem mert annak ellenére, hogy elég hüvös helyen van, forró fürdői vannak a vulkáni elő- és utómunkáknak köszönhetően. 
Bár ezt pont nem tudtuk kipróbálni, mivel sokkal érdekesebb dolgok is vannak itt.
Rengeteg vízesés, drótkötélpálya, a fa-hinta és egyebek.

Bár ez a leghidegebb hely, ahol voltunk, ez az első igazán túristaközpont is. Itt láttam először nagyobb számban túristát (kettőnél többet egyszerre). Nem esett jól. Egyrészt amikor csak helyi arcok vannak körülöttem, elfelejtem, hogy én nem vagyok az. Ritkán adatik meg, hogy az ember egy élet alatt egy kicsit másikat is kipróbáljon, beleélhesse magát milyen lett volna máshova születni, de ha meglátok egy túristát, akkor kizökkent ebből az állapotból.
Másrészt bosszantó, hogy a zoknis-szandálos papa, a tablettel fotózó mammerral, és továbbörökített szandálos génjeikkel családosan megtehetik, hogy minden évben máshova vigyék a zokniszandikat, az angolok meg, akiknek ugyanolyan tartozékuk a sörösüveg, mint a japánoknak a fényképező, haverjaikkal utazhatnak minden évben bárhova a földön, miközben nálunk egy baráti kör a balatoni nyaralást alig tudja összehozni.

Baños egyébként egy pici falu, az egy főre jutó legtöbb quad és homokfutó kölcsönzővel, rafting és egyéb extrémélményt kínáló kisüzlettel. A túristák száma meglátszik az árakon is, de azért találtunk olcsó és jó szállást.

Este felmentünk a hegyre az új kedvenc jármütípusommal a Chiva (csiva)-val, ami egy bulikamion. Az eleje teherautó, utána jön fából egy felépítmény, ami kétoldalt nyitott, és minden üléssornak külön ajtaja van. Leghátul pedig kialakítástól függően több-kevesebb tánctér, amit egy hatalmas hangfal zár le.

Fölmentünk a hegytetőn világító kereszthez, ahonnan gyönyörü kilátás nyílt az esti városra, sofőrünk pedig egy kis helyi alkohollal kínált. Volt egy kis tüzi-zsonglőrködés is, és sztendáp-szerü spontán müsor. A Chiva árában benne lett volna lent a városban ingyen dizsi is, de ezt a bulipatront
a hajnal 3-as kelés elszisszentette.

Reggel ugyanazzal a Chivával elmentünk sok szép helyre, olyan szük sziklába vágott részeken vitt az út, hogy volt ahol a vízesésen kellett átmenni, csak úgy kopogott a tetjén és spriccelt mindenfelé a víz.

Megálltunk egy helyen, ahol egy folyó vágott kanyont, és vízesésekkel érkezett bele a többi víz, itt egy drótkötélpályás Taravita-val átkeltünk meg vissza. Hihetetlen érzés egy ilyen kis lélekvesztőn a lent hömpölygő folyó fölött.

A következő megálló ugyanennek a kanyonnak egy másik részén volt. Azt láttam, hogy ezt nem lehet kihagyni. Két drótsodrony vitt át a kanyonon, de a végén két vízesés felett is. Fejjel előre vízszintesen lehetett görgőkkel átcsúszni.
Azzal nyugtattam magam, hogy a sárkányrepüléshez képest troli - na de annak milyen!
Meg ha valamit nagyon nem rontanak el - innen indulok, oda érkezek - nincs más lehetőség. Illetve lefoglalt az az iránti aggodalom, hogy a telefont ki ne fújja a menetszél a kezemből vagy le ne ejtsem, vagy ki ne kapcsoljon a felvétel az érintőképernyő miatt, ahogy szorongatom.
Letivel ketten mentünk egyszerre, engem hárman kellett, hogy felemeljenek a sodronyhoz. 
Nem értem. Pedig az ekvádoriak esznek reggelire is levest, másodikat, mégse duculnak ennyire.

Aztán kinyitották a biztonsági korlátot, és taszítottak egy nagyot.

Hirtelen leszaladt a horizont a mélybe. Elképesztő jó érzés. A repüléshez hasonló, csak jobban lehet bámészkodni, nem kell annyira figyelni. Lent a mélyben a hömpölygő folyó, fölötte egy függőhíd mögötte egy kisház medencével, és szemből a sziklafal közelített a két vízeséssel.
Gina kérdezte előtte mennyire biztonságos, azt mondták nem véletlen van ott a medence :)

Itt a "belső kamerás" felvétel

Azonnal mentem volna megint.
A visszaúton traviataval jöttünk, az jóval lassabb, ott volt idő még jobban megnézni a vízeséseket.

Egy-egy ilyen többet ér, mint három kávé. Füligdzsimiként mentünk a Chivával a legnagyobb vízeséshez. Itt egy gyalogösvény vezet a dús növényzetben, majd egy sziklaperemről két egymás alatti függőhídon lehet lemenni a gigantikus vízeséshez. Lent a kis kiépített járdák kígyóztak, távolabb függőhíd.
Nem is tudom, hogy a Naboo bolygóra vagy a Tündék földjére emlékeztetett inkább. Lehet, hogy két pálinka kellett volna, hogy el tudjam dönteni. Igy annyit tudok mondani, hogy majdnem olyan szép volt, mint a Dera patak Pomázon.

Miután visszaértünk, elmentünk saját kocsival megkeresni a fa hintát, amiről még magyarországon olvastam, hogy szakadék széléről lehet hintázni egy fáról a völgy fölé, amin még egy kis házikó is van, és vulkánt is látni közben. 
http://www.erdekesvilag.hu/a-vilag-legfelelmetesebb-hintaja/

Egy felhő alattunk eltakarta a látványt, de felhő felett sem hintáztunk még. Végre egy hinta, amit felnőttként sem ciki használni, ezért beleadtam tájékozódási vizibalett tudásom :)

Nem is az enyém érdekes, Ginát nézzétek meg!
Igy, hogy nem lehetett látni mennyire mély, rá lehetett venni egy hintázásra. Na ezt kár lett volna kihagyni :) :) :)

Ha egy videót nézel meg, legyen ez. Hanggal :) :) :)

Volt még egy pici drótkötélpálya, erre sikerült Ginát rábeszélni, ő ezt is élvezetesen tudja csinálni :)